Pipacs

szél lebbenti vörös szirmát,
ring a rétek tengerén,
napfény festi fényesebbre,
retináink díszletén

ha leszakítod, pórul járhatsz,
pár perc múlva elhervad,
törékeny kis nevetgélő,
örök nyomot – benned hagy

nem kér hírt, se dicsőséget,
csak röpke percet, figyelmet,
nincs tövise, nem egy rózsa,
nem kér tőled türelmet

mint egy sóhaj, messze szállna,
lágy szellőben, táncot járva,
felkészülve szeánszára –
álmot hint e rút világra

hozzád szól majd, minden éjjel,
s ha nem birtoklod, engedi,
megélheted, hogy csodáját,
ott a réten felfedi…

neked

(2025.05.22)
Kép forrása: Pixabay