elementálok

…
féltékenység, bánat,
harag, gyűlölet,
öleljetek meg,
hisz bennem éltek,
én egy vagyok veletek.

egyek vagyunk,
bár nincs már rátok szükség,
az életfeladatom adott,
nem kell kígyó hűség.
lelkemnek az út, tudom veszélyes,
páncél nélkül, lehet, hogy elvérzek,
mégis csupaszon itt állok,
utamat övezik baljós elementálok.
reszketve, néha sírva, nevetve,

könnyes szemmel, sárból felkelve,
bátran leporolva a sok mocskot,

lebontom legbelül az utolsó tornyot.
utamon nincs más fegyverem,
csak a szeretet,
ha valaki megdob kővel,
ma már csak nevetek.
féltékenység, harag, gyűlölet,

öleljétek hát meg lelkemet,
így leszünk újra kerek és egész
mint jin meg a jang,
vagy a fekete és a fehér.

az út amin megyek, tudom, helyes,
napfény bennem a tűz,
belső hangom vezet.
szemem csillog,
arcom nevet,
lelkem szárnyal,
újra szabad lehet.
ha kérdenétek,
a válaszom: IGEN,
boldog vagyok,
s hatalmas a hitem.