A bioterrorista
– Állj! Ne mozduljon ! Kezeket fel!
– Elnézést, mit követtem el?
– Nem dumál! Lábakat szét!
– De hát igazából nem követtem el semmit!
– Azt mi majd jobban tudjuk. Rajta van a legkeresettebb terroristák kőrözési listáján!
– Elnézést, ez biztos valami tévedés lesz.
– Tájékoztatom, hogy jogában áll hallgatni, és minden amit mond…
– Tudom, tudom, felhasználható magam ellen. Tudja mit? Kérem az ügyvédemet!
– Kérem a kezeit hátra! Meg fogom motozni!
– Csak kérem óvatosan, nagyon érzékeny a lelkem.
– Száj befog,… kezeket hátra!
– Jogom van telefonálni, kérem az ügyvédemet.
– Aha…lássuk csak mi lapul itt mélyen legbelül.
– Egy zacskó szerotonin, némi dopamine, és pár csík oxytocin.
– Esküszöm ez nem az enyém! Ez valami orbitális félreértés lehet.
– Mind ezt mondja. Azt hiszi most hallom ezt a dumát először?
– Tényleg esküszöm, mindehhez semmi közöm.
– Nos lássuk csak…ezért a mennyiségért a büntetés…Nos…néhány órától kezdve akár életfogytiglan is lehet.
– Ez nevetséges! Kérem az ügyvédemet.
– Ne ugráljon itt nekem!
– Kérem a telefont, jogom van egy ügyvédhez!
– Majd én elmondom mi lesz! Az lesz, amit én akarok, és úgy ahogy én akarom.
– Ez teljesen jogellenes!
– Na csicseregj csak kicsi rigó, honnan van a cucc.
– Már mondtam, nekem ehhez semmi közöm.
– Nézze, rendben van, lehet kicsit túllőttem a célon. Tudja mit? Tereljük vissza a beszélgetést a normális csatornába. Kezdjük elölről.
– Hát ennek én is örülnék, de kérem, kapcsolja ki a kamerát, a szenzorokat, amit most mondani fogok csak és kizárólag Önnek vagyok hajlandó elmondani, egyetlen ok miatt, mert tudom szabadságot fog ajánlani.
– Vádalku!? Hát ezt meg kell, hogy fontoljam. De tudja mit? Rendben. Hallgatom.
– Hát az úgy volt, hogy először csak volt az a furcsa összenézés…ilyen gyönyörű szemet maga még sosem látott. Higgye el, akkor még nem gondoltam semmire. Ártatlan szemezésnek indult, de mégis, ez valahogy más volt mint a többi. Talán akkor kerülhetett hozzám a szerotonin.
– Ez nem magyarázat!
– Igen, valóban nem az, itt még én sem gyanakodtam, de aztán valahogy az a mosoly…igen, azt hiszem az a páratlan mosoly volt az, ami miatt hozzám kerülhetett a dopamin. Ha nem hiszi nézze csak meg az emlékek raktárában.
– Valahogy nem áll össze a kép. Szerintem még mindig nem teljes a történet! Valahogy kilóg a lóláb.
– Jó, jó, aztán ott volt az az illat, az az érintés és végül az a szenvedélyes csók..annyira édes, annyira finom annyira leírhatatlan…teljesen összezavarodtam…hát úgy érzem az oxytocin akkor kerülhetett hozzám.
– Tudja kivel beszél maga! Én vagyok a védelmi rendszer irányítója. Fel sem tudja fogni mekkora bajban van öregem. Nekem itt minden szerv felet hatalmam van! Nekem itt mindenről tudnom kell. És most nézzen csak körül, a feje tetején áll minden! Itt van például a szív, ami azóta hogy maga betette a lábát oly hevesen dobog, hogy már kétszer kellett riadót fújnom szívinfarktus gyanújával. Aztán meg a gondolatok, teljesen megkergültek, értelmetlenek, megáll az ész! A testhőmérséklet folyamatosan emelkedik, mintha egy kandallót tüzelnének valahol itt a környéken, de a hőforrást sehol se találtam! Könnyű magának, maga hozzászokott már a forrósághoz.Olvassa csak fel, mi van a bioterorristák listájának az élén a kiragasztott plakáton! Utána pedig olvassa kérem, mi áll az ön személyes okmányain!
– Igen, tudom. A nevem. A nevem: Szerelem. De kérem, higgye el, rajtam nincs hatalma.
– Bocsánat, Igaza van, elnézést kérek. Megígérem, ha befejezte a dolgát, sértetlenül távozhat…csak arra kérem, ha elmegy, maga után csukja be az ajtót.
(2016.09.05)