„csak” úgy írsz…

…

magadra vettél láncokat
amit nehéz már levetni,
hogy mi volt az indíték?
…kezded már feledni

félre nyelt mondatok,
távolság és macskakő,
fényképen visszaköszön
egy falatnyi múlt idő

kora reggeli órák,
a nap még telve
van reménnyel,
neked énekli az időt,
dacolva szeszéllyel

ám mégsem tudsz dalolni,
nem ismered a kottát,
táncba is úgy visznek,
mint idomár a kobrát

írni is úgy csak úgy írsz,
hogy nem is tudsz írni,
nevetve a könnyektől
megtanultál sírni.
…

(2018.07.25)

Kép forrása: saját
https://risingpoetry.hu/