decemberi hó

…
a naplementét hoztad el nekem,
s gyógyírt nem talált rá sebem,
éj sötétje borítja csillogó szemem,
bár tudnám, mi történik most velem.
nem értem meg – folyton csak mondja,
pedig érzem, nem is velem van gondja,
hosszú csókom a feszültségét oldja,
mégis én vagyok a világ bolondja.
változni reménytelen, neki ez csak móka,
szerintem meg életünk kifejezésmódja,
ez lenne hát az igaz szerelem zsoldja?
akkor kifizetném, ropogós bankókba.
mi van, ha tévedek, és ez is csak egy próba,
ha nem bukunk el, benne vagyunk a jóban,
szívünk felmelegedik, összefonódott pózban,
megfürdünk hajnali napfényben, a decemberi hóban.
…

(2016.12.06)