FuraBolt

…
FuraBolt
(reflexió Gazdag Erzsi : Mesebolt versére)

Volt egyszer egy FuraBolt,
abban minden fura volt.
Fura volt e képzelet,
s fura volt, hogy létezett.

Fura volt az árukészlet,
s fura volt, ahogy kinézett,
fura falán, fura ablak,
s fura formák hívogattak.

Lámpájában fura égő.
Padlója, meg fura térkő.
Cégére is fura volt.
Ilyen volt a FuraBolt.

Fura fények szórtak árnyat,
fura hangok dallá váltak,
fura székek ringatóztak,
s fura módon álmodoztak.

Fura árnyak útra keltek,
fura múltból hírt üzentek,
s fura titok rejtekében,
fura ajtó nyílt az éjben.

E fura helyre álom vezet,
s fura szemmel látni lehet:
Fura holdat – fura fényben,
kit fura csillag kísér ébren.

E fura tejút – semmibe vitt,
ha fura álmom visszatekint:
fura színek szálltak égre,
fura felhő úszott kékben,

a fura szél is, fura módon
fura dalát fújta folyton,
s fura kincsét – kakasszóra,
befestette átlátszóra.

FuraBoltban, fura álom,
fura polcán – nem találom,
fura hangom kérve hívja –
fura szívem titkát írja.

FuraBoltban, fura törvény,
fura út, hol minden csak fény,
fura létbe összegyűrt nap,
fura álmom haza hív ma.

FuraBoltban jártam egyszer,
s fura kincset benne leltem,
fura szívem megtöltötte,
egy fura mosoly – mellém ült le.

A FuraBolt már rég bezárult,
fura álmom – köddé vált múlt,
fura kulcsom semmibe hullt,
csak fura titkom nem halványult.

Egy éjszaka a tó felett