Müller Péter szerint

„Ha szerelmed észrevétlenül beoson mögéd az okmányiroda várótermébe, és hátulról befogja a szemed, sőt, egyszerűen csak megáll a hátad mögött, némán, és te nem tudod, hogy Ő AZ, nem szereted igazán.”

Különös áramkörök vannak a mély, igaz szeretetben. És igen, messziről is működnek. Nem is kell, hogy egy szobában légy vele, hogy a hátad mögé álljon, még az sem, hogy egy házban, kerületben, országban légy vele… a szeretet olyan, mint egy rádió adó-vevő, hatalmas távolságokból is működik, ha össze vagytok hangolódva. Nemcsak veszi az adásodat, te is érzed, hogy veszi, visszajelez és válaszol.

Márai Sándor ezt úgy hívta: „hot line”. Forró drót. Ő ezt azután érezte s hangolódott rá, amikor már nagyon-nagyon öreg volt, és felesége, Ilona, akivel egész életét leélte, meghalt. A másvilágról üzent neki. Azt, hogy „Szeretlek! Szerettelek, egy életen át csakis téged szerettelek!” És azt még: „Te a sok ezer oldalas naplóidat az olvasóidnak írtad, én, az én naplómat, csakis Neked!” Márai nem volt szentimentális író. De amikor ezt az „adást” megkapta, sírva fakadt. Pontosabban: sírógörcsöt kapott. Ez a minden éjszakai „hot line” lett életének új, sohasem ismert, transzcendens élménye. Azt üzente felesége a másik világból, ahová már ő is készült:

és Lovasi András szerint 🙂

„Minden másképp van.”

„Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozba, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg – örülök, hogy itt vagy

– Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
– Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
– Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! – szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már”

…azt hiszem lesz pár virtuális betűvel – virtuális papírra vetett virtuális gondolt…csak szórakoztatás kép, csak annak akit ez szórakoztat…köszönöm