portré

portré

 


megfogsz, majd ellöksz,
érzelmeimmel játszol,
titkon lopod az időm,
pedig valóságnak látszol.
valóban csak látszol,
nem vagy a valóság,
mégis csillapíthatatlan,
benned a mohóság.
valóban mohóság,
egyszerre több síkon,
nem én vagyok az egyetlen
régóta gyanítom.
újra megfogsz, majd ellöksz,
neked jó ez a játék
hízelgő szavakkal,
mesteri színjáték.
valóban színjáték,
bár van benne érzelem,
mégsem ér el hozzám,
mert az egészet képzelem.

(2018.02.05)

Kép forrása: innen

Ne hagyd olvasatlanul ezeket se !