addig jár a…

…”Egyszer volt egy embert, szakálla volt kender”

mondaná a híres mondóka, de most nem így lesz…vagy mégis…szóval volt egy ismerősöm ismerősének ismerőse, aki nagyon szerelmes volt az egyik ismerősébe…hívjuk őt most a „lány”-nak…a „lány” ismerősét pedig az egyszerűség kedvéért a „fiú”-nak…annyira boldog volt a „lány”, hogy a „fiú”-ban szerelmére talált, hogy mindaz amit egész életében keresett – megtalálta, hogy gyerekkori álmai újra kézközelbe kerültek, úgy, ahogy azt mindig is elképzelte…a „fiú” csak örült, csak egyszerűen boldog volt, hogy milyen jó, hogy van a „lány” neki… kis idő múlva az ördög elkezdett mocorogni a „lány” fejébe… elkezdte elemezni, forgatni, szétszedni, és tesztelgetni szerelmét…mindent ki akart próbálni…meddig tud elmenni, meddig tart ki mellette a szerelem a szerelme…szándékosan fájdalmat okozott szerelmének a „fiú”-nak, hogy lássa reakcióját, hogy biztos legyen benne, hogy még mindig biztonságban van…a „fiú”-nak nem fájt, „fiú” csak örült, csak egyszerűen boldog volt, hogy milyen jó, hogy van a „lány” neki… egyszer aztán a „lány” azon kapta magát, hogy már nincs visszaút…mindent tönkre tett..mindent szétszedett, mindent megvizsgált…de valami mégis eltűnt, elveszett…mindenre választ kapott…csak pont a lényeg tűnt el…a „fiú” meghalt és a „lány” hiába jött rá mindenre, már nem tudta megmutatni a fiúnak, hogy most már ő is tudja…ő maga a szerelem…

…hát így megy ez…

forrás:innen