Egy éjszaka a tó felett
…
Csitult a minden, szelídült a semmi,
vadul vágtázó csend fegyelmezetlenül
robbant bele a mozdulatlanságba.
Alkony után nyújtózott a felleg,
kiteljesedést remélt a túlparti fény.
Az éjszaka sután, kecskekörmökön,
a szemfüles hínár, parti kövek közt
lopódzott hasztalan, teret s időt nyerni.
Nyárfák pamutszerű pihéi szálltak,
kapaszkodva, ölelve egymást, nászukkal
vetve ágyat a megfáradt elmúlásnak.
Majd hajnal nyargalt át zabolázatlan
az ég meghasadt, vérző combjai közt,
melyet úgy ölelt át a Balaton,
mint vajúdó nő méhe a gyermeket,
tudván, örökre kiszakad testéből.
…
(2023.07.11)
Kép forrása: saját
Ezeket olvastad már?
