Csak egy fogkefe
Csak egy fogkefe
…
Veled indult –
ismeretlen –
bármi, amit
észrevettem,
mindaz, mit már
megszerettem,
vagy szokatlan volt,
s veszélyt rejtett,
félelmével
megtévesztett,
néha okkal,
s oktalanul,
míg el nem tűntem
nyomtalanul.
Velem voltál,
s létem része,
érzelmeim
fényképésze,
felhő váram
építésze,
álmodozva
rá ébredtem,
ilyet soha
nem éreztem,
mi én lehettem:
eltűnt végleg,
s önmagamban –
téged nézlek.
Vidd magaddal,
szépen kérlek
elmém elől
eltűnt énem,
rohanj vele
időn s téren,
vissza se nézz,
megígérem:
elveszek a
létezésben…
de, míg lelkem
simogatod,
fogkefédet
itt hagyhatod.
…
(2023.01.10)
Kép forrása: Pixabay
Ezeket olvastad már?
