Elmossa

…
Nem törődött a hideggel.
Úton volt.
Már megszokta.
Tükörként feszült elé
az eső áztatta macskakő.
Csak a megszokott út,
egy tótágas világban.
Tükörkép lelke,
némán követte:
mindenhová.
Az oly ismerős részletek –
ma, mégis idegennek tűntek.
Mintha könnyes szemhéja alól,
agyából kipattanni készülő valóság –
a szemeit kápráztatná.
Tükörkép lelke figyelte,
ahogy vágyaktól megszenesedett
cetlikre írt kétségbeeséseit –
sorházak kéményein keresztül,
pernyeként táncoltatja a füst.
Sajnálta, hogy nem tudja sajnálni.
– Elmossa az eső a tegnapokat.
– Tudom.
– A rosszat is.
– A rosszat is.
– A jót is.
– Azt is.
Megállt egy pillanatra.
Nem törődött a hideggel.
Bele mosolygott a pocsolyába,
majd óvatosan bele is lépett,
nehogy összetörjön az a Tükörkép lélek.
…
(2019.12.22)
Kép forrása: saját