fűnyírás után


…
légy hát tanítóm, legyél a mesterem,
hű tanítványodként engedelmeskedem,
taníts meg mindenre, amiért érdemes,
kétség se legyen mi az, mi közhelyes,
légy hát kemény, ha kell kíméletlen,
ha valamiben hibázom vagy vétkezem,
mit jelent szeretni? mi az, hogy létezem?
lelkembe kell mélyen belefeledkeznem?
kiállni másokért, mert ma ez az érdem?
vagy magamért hullatni saját vérem?
taníts meg feltétel nélkül szeretni,
minden apró vackon jóízűt nevetni,
a boldogság illúziójába nem ragadni,
kijelölt utamon bátran továbbhaladni,
csíkos függőágyban magam ringatni,
kezemet frissen vágott fűbe lógatni.
…
(2016.09.05)