Illúzió…
Mindenki meg fog halni, tényleg mindenki aki megszületett, és igazából nem is ez a furcsa.
A bölcsek azt mondják, hogy csak a test hal meg a lélek tovább él, és minden úgy jó itt a Földön, ahogy van. Az Egy, vagy az energia, vagy Isten, nevezzük ahogy akarjuk mindent elrendezett, és minden egy sokkal magasabb célt szolgál. Minden mindennel összefügg, minden mindenre hatással van, ok – okozati összefüggések kibogozhatatlan Gordiusza, ám mégis rendszerben és tervezve történik minden. – Rendben, -mondhatnánk – de akkor mégis hol itt a hiba ? Hát kérem szépen, sehol. Hiba mentes az elmélet és hiba mentes a gyakorlat is. Az egyetlen dolog amire rá kell jönni, hogy minden illúzió csupán. A lehető legjobb, a legprofibb, a legtutibb. És az illúziónk főszereplője nem más, mint az elménk. Az illúzió leple alatt teszünk minden olyan dolgot, amit jó és rossz címkékkel menet közben felcímkézünk, és A vagy B felcímkézett dolog miatt képesek vagyunk vitatkozni, veszekedni, keresztbe tenni a másiknak, verekedni, embert ölni, háborúzni, népeket,népcsoportokat megsemmisíteni, mert valaki más, valahogy máshogy címkézte fel ugyanazt a dolgot, és ő hasonlóképpen képes mindenre az imént felsoroltak közül, csak is azért, hogy igaza lehessen. Széles körben tudnátok folytatni szerintem ti is a példákat. Na, de mi kell ahhoz, hogy észrevegyük magát az illúziót – tehetnénk fel jogosan a kérdést? Nem tudom! Talán vannak olyanok, akiknek egy pillanat műve volt az egész, nekem sok időbe tellett. Mindig valamivé akartam válni, mindig szerettem volna valami más lenni, mint ami valójában vagyok. Ezt sulykolta belém a környezet, az iskola, a rendszer, a munkahely. Ma is ezt teszik, sőt a legtöbben ezt teszik saját gyermekeikkel is. Körbe, körbe rohangálva, követve ész nélkül a megmondó emberek vélt vagy valós igazságait. És ha megkérdezed, hogy mindezt miért, akkor a csodálatosabbnál csodálatosabb előre megkomponált értelmetlen válaszaikkal próbálnak a földbe döngölni. És tudod mért értelmetlen? Mert ha elveszed tőle a válaszát nem marad neki semmi. Nem tud mibe kapaszkodni. És ez félelmetes. Félelmetes, hiszen minden amit a rendszer által addig tanult, tapasztalt az mehetne a kukába. Ott maradna válasz nélkül, és az nem jó! Nem jó, mert az elmének válaszokra van szüksége. És inkább legyen egy rossz, hamis válasza, amit kedvére formálgathat, minthogy el kelljen dobni, mindent, ami addig volt. Igazam van ! – ezt hangoztatják sokan, de ha megkéred őket, hogy cseréljenek már helyet a másikkal, és ugyan vizsgálják csak meg egy kicsit a dolgokat, vajon akkor is igazuk van-e, arra már nem hajlandóak. Pedig ha csak ennyit tennének meg, máris azonnal rájöhetnének, hogy az ilyen igazság valójában nem is igazság, még csak annak sem látszik. Szóval ezért próbálnak földbe döngölni…Mert más vagy. Mert más vagy és látsz valami mást is amit a többiek nem. Mert más vagy és nem illesz a rendszerbe, egy hiba vagy a programba, egy bug vagy jobb esetben egy feature. Mégis TE vagy itt a Földön, TE élsz itt, nem egy Jézus, nem egy Mohamed, vagy Krisna, vagy Budha, nem, hanem TE.
Ismerd meg magad és megismersz mindenkit. Ha megismerted magad minden emberben fel fogod fedezni önmagadat is. Minden emberben látni fogod a saját valódat. Én most eddig látok, nem tudom, hogy nekem van-e tovább, nem tudom, sőt azt sem tudom, hogy az még csak a földszint, vagy már a valahányadik emelet volt, vagy még mindig a pincesor egy lépcsője. Tényleg nem tudom. Végül is mindegy is. De egy biztos, amikor rájössz, minderre, akkor minden megváltozik. Valóban minden. Akkor már soha többé nem leszel se több, se kevesebb másoknál, sem Önmagadnál. Ha érdemesnek tartod, akkor gondolkozz el ezen egy picit, a Karinthy paradoxonhoz hasonlóan. Köszönöm.
