Jelölések könyve
…
Volt egy régi álmom,
még harminckilencben,
emberek csillagot kaptak,
hogy a világban,
béke és rend lehessen.
Csillagot kaptak, s
csak úgy utazhattak
a messzi táborba,
míg karszalagos elkülönítők,
fürödtek a mámorban.
Volt, egy másik álmom is,
talán negyvenöt után,
megváltoztak az elkülönítők,
a csillagok…
s az emberek meredtek rá bután.
Megváltozott fényük,
alakjuk,
s a sötétség sokáig tarthatott,
mert, újra rajzolt csillaggal,
kalapáccsal az égen,
egy sarló ballagott.
Eközben, volt egy álmom, az álomban,
talán nyolcvannégy lehetett,
kutyákba hamarosan chipet ültetnek,
melyen akkor,
mindenki, hangosan nevetett.
Fikció ez fiam!
Csak a fantáziád játszik!
Tudd! A gazdinak, csak jó lehet,
s hidd el, kérlek,
ez nem az, mint aminek látszik.
Ma, huszonegyet írunk,
ismét volt egy fura álmom.
Most, oltottakat jelölnek,
hogy utazzon,
színházba, moziba járjon.
A többieknek,
elkülönítők jelölnek új határokat,
hol migráns az egészséges,
közösségi teret, éttermet,
vízum nélkül – nem látogat.
Jelölünk. Nem kétség.
Kutyát, Embert egyaránt,
és, azt hiszem, ez már nem is álom.
melyből az ébredő valóság,
reggelre visszaránt.
Csak a jelölés iránya,
csak az fordult meg velünk,
listázunk,
jelölünk, ez lett –
régi-új fegyverünk.
Oszd meg, és uralkodj,
adj cirkuszt, s kenyeret a népnek,
kreálj ellenséges eszméket,
amitől rettegnek,
s félnek, amíg csak élnek.
…
(2021.04.24)
Kép forrása: saját
