Mivégre e vacak szavak

…
Összesimul a rendszer
az őt táplálóival,
elcsépelt fogalmak kerülnek helyükre
vagy épp kukába, a kántálóikkal.
S, mit tehet egy költő?
Kell-e vajon szólnia?
Vétkesek közt, cinkos-e ha néma?
Vagy legyen a csönd, tüntető záloga?
Váljon-e jelzőfénnyé?
Világítson-e másoknak?
Simogassanak-e szavai,
vagy legyen tükre, kispolgároknak?
Csak a szépről írjon?
Vagy írjon valót is?
Legyen minden sorában,
túlzás nélkül egy katarzis?
Használjon-e mű szavakat,
a legtöbb közérthető helyett?
Érti-e majd a köz, helyenként,
hogy „az a” gondolat, vajon mit jelent?
Van-e felelősége
a leírt szavakért?
Vagy a leírt szavak,
felelnek majd önmagukért?
Merjen-e ostorozni, lázadni ha kell?
Szűköljön, csaholjon, nyüszítsen,
vagy összeszorított fogakkal
a máshogy gondolkodókon segítsen?
Vagy inkább dacoljon?
Ússzon együtt az árral?!
Húzzon magára mundért,
közönyzubbony által?
Járjon-e penge élen,
jobbra, balra legyeskedve,
szolgáljon-e csak „egy házat”,
júdáspénzzel kereskedve?
Formáljon-e kritikát?
Adjon-e szabályt az illemnek?
Van-e szabad választása,
ha részese a mindennek?
Ha meg részese,
mivégre e vacak szavak,
félrímek és metaforák,
ha úgyis, csak megosztanak?
Ha valaha is költő lennél,
vessél inkább önként szelet
vagy dobd nagy ívben egy kukába,
a közhelyes költő nevet!
…
(2021.05.02)
Kép forrása: Monika Vajk
monikapayerphoto az instán is!