öntelt fénnyel tördelt

…
lecsukott szemmel
ülök a fényben,
nem zavar semmi,
nincs mitől félnem;
körbefon béke,
kint fellegek gyűlnek,
szemhéjam zárva
így elcsendesülnek.

mennydörgés hangja
nem rémiszt immár,
nem bosszant zápor,
csend borul énrám,
míg fény közepében
az árnyék is némán
szeppen a létre,
mint ájtatos vénlány

hogy lehet mindez
ha nem rogyok térdre,
s nem mormol imát
egy padre se értem,
sem megfeszült tenyér
nem szegez MOST-ra
és hálát sem kapni
az ószeres bótban

ismerd meg te is,
s meglátod, elvész
a félelem benned,
mint kollektív emlék,
bomlik a fényre
és átjár a hála,
mert nem lehet semmi
sem fényesebb nála
…

(2022.03.19)
Kép forrása: Pixabay