Rutinos élet
Megkérdezhetjük egymástól, hogy: – hogy vagyunk?
De valójában, kit érdekel, amikor az foglalkoztat,
hogy mikor tudunk egy fergetegeset szeretkezni,
mert a vágy, lepelként mindent befed, beborít.
Ide érzem forró tested hívogatását, látom
a válladról hanyagul hátradobott hajtincseid
és ha le mered tagadni, azt úgysem hiszem el!
Érezlek, és te is alig várod, hogy magadban érezz.
Rám mászhatsz, megharaphatsz, csókolgathatsz
(most jön el a pillanat amikor kiesel szerepedből)
vacak életed mindennapi rutinjából…sikíthatsz,
amikor magával ragad a sodrás, önmagad leszel.
Megfordul a testedben ahogy elkezd lefele haladni,
majd egyszerre robbanásként szétterül, az maga
a határtalan élet érzés, végre megadod magad,
a tomboló, hamis belső korlátaid végre szétszakadnak.
Hirtelen öröm tölti el megadásod pillanatát, valami
hatalmasabb dolognak adod át magad – merészebb
kihívások várnak rád. Most még tudod, most még emlékszel rá,
miközben sötét reflektorként figyeled szemhéjad belsejét.
Kisvártatva nyikorgó ágyam sóhajtja ki magából
itt hagyott, szivárvány színű illatod, pedig még láttam
az izzadságot végigfolyni a tarkódon, a hátadon,
majd ismét mindennapi megszokott rutinjaidat folytatod.
…
(2016.04.06)
Kép forrása: Pixabay
