szinesztézia

…
Zárva volt szemhéjam
világ életemben,
leéltem nagy részét
saját édenemben.
Ujjaimon keresztül
éreztem színeket,
csukott szemeimmel
fenséges ízeket.
Harapós nyelvemmel
hallottam hangokat,
fülemmel kagylózva
szívtam illatokat.
Hajammal éreztem
a világ keménységét,
szívemmel láthattam
egyszerű szépségét.
Lépteim nyomában
kifinomult lágyságát,
torkomon keresztül
szikkadó szilárdságát.
Bőröm pórusain
éreztem fenségét,
az idő múlásával,
a minden egységét.
Azt mondod naivitás –
kifordult érzékelés –
múló világ dolgain
önfeledt a nevetés.
…

(2018.04.02)

kép forrása: innen