Szürkeségünk villamosa

…
Megírt végzetünk
berozsdásodott
sínpárján zötyög
szürkeségünk
villamosa.
Zord, felhúzott
szemöldökünk-
áramszedő ,
összeszorított
pupillánk szórja
szanaszét szikráit.
Az élet, jegyellenőr,
lyukaszt pár karikát.
Néhányan bliccelnek,
a következő megállónál
eltűnnek nyomtalan.
Akik maradnak,
ablakhoz hajtva fejüket,
kényelmetlen kénytelenek
álomba szenvedni magukat.
Lecsukott szemhéjukban
szemgolyó szemezget,
lassan szőtt álmokból.
Mozdulatlan árnyak,
szivárvány hártyára
vetítik szellem képeiket,
Tótágas utca,
Önvaló tér,
Visszafordító.
Mielőtt felébrednénk,
végállomás következik.
Halkan csengetnek,
vagy felráznak erősen.
Mosolyogva mondja
egy ismerős hang:
Hát, jó volt így elbújni előlem?
…

(2020.02.04)
Kép forrása: saját