álom (fosz)lány…
Reggel, álomfoszlányomból kelt életre telefonom szolidan gyilkos csengő hangja,
s az első értelmes gondolat ami eszembe jut, miközben a szundi gomb után
kapkodva nyúlok: TE vagy.
Jó reggelt szerelmem – köszöntelek, s kérdeném hogy aludtál, milyen volt álmod,
de nem felelsz…csak szó nélkül elillansz a fürdőszobába, ahol tíz perc szundi
után érlek utol, miután engem is arra sodor a reggel. Fogmosás közben csipás
szemmel is látom, gyönyörű vagy ma is, mint minden nap. Öblítés után magamba
szippantom itt maradt illatod, majd lépteid nyomán melyet sötétkék papucsod
hagyott a poros padlón – elindulok a nappali irányba, a cserépkályha felé, hogy
a tegnapról megmaradt szívparázst újra lobbanthassam, hiszen halomban
állnak terveim velünk mint a fahasábok – kifogyhatatlan.
Vannak napok amikor a „fojtó légköri nyomás” miatt nehezebben kap lángra,
s van olyan amikor csak egy mélyen beszívott lélegzet elég hozzá, s az
érzés újra eljön.
Üdvözlöm: – Szia, örülök, hogy újra itt vagy 🙂
Most már együtt készülünk az előttünk álló napra, együtt öltözünk, együtt
készítjük szendvicset, melyet minden reggel együtt eszünk.
– Ízlik ugye? a mai szendvics is fincsi? olyan, amilyennek szereted?
Vagy valami fűszer- vagy csak maga az élet sója hiányzik belőle?
Nem válaszolsz, csak nézed némán ahogy elcsomagolom a maradékot, s hűtőbe
rakom. Aztán elindulunk dolgozni. Mindig jólesik reggel a csípős hidegben a séta
– bár álomfoszlányod így kicsit megfagyva kísér, nem táncol, csak mereven
követ, hiszen tudja, ma is vár a munka.
Napközben kicsit visszahúzódsz, hisz’ tudod, a munka fontos, felelősségteljes, hibázni
nem nagyon lehet, de titokban óvatosan mégis körüllengesz. Csak délután hatalmasodsz
el újra mikor a város forgatagában kémlelem hátha ott vagy…, és persze ott vagy.
Újra csatlakozol hozzám, elkísérsz vásárolni, majd haza. Estefelé eljössz velem
a pályára, ahol pocsék játékot produkálva vesztett helyzetben hívlak magamba
– segíts ! – s adsz esélyt lehetetlen győzelemre. Mosolygok, s nem hiszem el.
De látom, még így is együtt örülsz velem.
Aztán hazakísérsz, megfürdetsz, átmasszírozod fáradt izmaimat, finom,
illatos krémekkel kened be testem. megágyazol frissen mosott ágyneművel,
teríted ágyam, mert tudod ez a legjobb hely mindkettőnknek és már alig várod,
hogy az ágyba zuhanjak s a – jó éjszakát, – szeretlek szavakat a fülembe súghasd.
Türelmetlenül az ágy szélén rostokolsz, hogy végre lehunyjam szemem,
hogy újra együtt lehess álom-otthonodban, velem.
forrás: innen
