Az olasz srác…
…közhelyesnek tűnő vespa robogóján nyargalt be a kisváros adventi forgatagán átvágva a főtér felé. A sarkon állt nem kis túlzással az régió legjobb pizzériája, ahol már társai várták, hogy végre csatlakozhasson a tejfakasztó bulihoz. Az ő hazájában nincs ilyen hagyomány, ott a ragazzik nem jönnek össze pastat főzni, vagy pizzat enni, rakia-t inni, borozgatni egy gyerek születése alkalmából. Így hát enyhe gyomorgörccsel a gyomrában parkolta le robogóját az étterem bejárata mellé. A srácok már várták, ahogy belépett időt sem hagyva kabátja levételére kezébe nyomtak egy törköly pálinkát és felkiáltottak: „Fakadjon a tej!” Mivel az olaszon kívül semmi más nyelvet nem beszélt, így „Fakyodonateeei” kiáltásnak sikerült elhagynia a száját, mosolyt csalva mindenki arcára. – You know, the Hungarian tequila ? kérdezték a srácok, s még a választ sem várták meg már tolták is elé a negyed cikkbe vágott vöröshagymát, a darált csípős-erős paprikát és a feles ötvenkét fokos házi törköly pálinkát. A srác csak nézett, hogy most akkor mi van.- Che??? – Na figyelj – You know, the normal tequila seance? Si-si. Na akkor, now sprinkle paprika on hand to grab the onions and tequila. Egy kettő három, and quickly licking the hot pepper, you drink the tequila then you bite the onion !!! Capisce??? Si-Si . Egy kettő három, azzal lendülettel mindenki lenyalta az erős paprikát, ledöntötte a pálinkát és beleharapott a hagymába. – Amico, vaffanculo! hangzott a felismerés, amikor a hagymától és az erős paprikától a könny kicsordult a szemén. Hányó vödör az ajtó mellett jobbra – hangzott el még egy fontos információ mint a repülőgépeken amikor a styuárdesz a kezével mutatja a kötelező mondanivalóját. Innentől kezdve a nyelvi kommunikációs akadályok elgördültek a résztvevők között, az olasz focitól a magyar aktuálpolitikán keresztül minden szóba került, egy 20 – 30 percenként elhangzó „Fakadjon a tej!” és „Fakyodonateeei” felkiáltás és egy fél pálinka, sör társaságába. Hajnalodott, amikor a csapat az olasz srác invitálására megindult az éjszakába, igaz először mindenki azt hitte, hogy hazaindulnak, de végül az olasz srác albérletében kötöttek ki. Mindenki éhes volt, így a fiatalember nekiállt és feldobott egy kis tésztát, bocsánat pastat, és oliva olajon pirított fokhagymát hozzá. Kicsit fura volt, de egyikünk a mélyhűtőben talált előre panírozott fasírtot is, aminek a kisütése akkor még jó ötletnek tűnt. Mivel nemvolt az albérletben megfelelő konyhai eszköz, így a srácok vakmerő Bélát játszva a forró olajban kézzel forgatták a fasírtokat, minden sikeres akció után egy pálinkát ledöntve, hogy a bátorság a vakmerőség és az esztelenség még véletlenül se szálljon el. Közben az elkészült tésztából tálalásközben egy adag a padlón landolt, amit a bátrak gondolkodás nélkül, nagy ínyencséggel felszippantottak. Már csak hárman maradtak a végére a többiek mind kidőlve feküdtek a kanapén, vagy a fotelok egyikében, sőt volt olyan is aki a wc-n „telefonálva” várta a reggelt.
