Glutén mentes szerelem
Figyelem !
Felnőtt tartalom !
Kérem, csak akkor kattints a tovább gombra, ha már elmúltál 16 éves, vagy több 🙂
Glutén mentes szerelem
Reptéri váróban az éjszakai turisták között,
egy csinos vörös lány kacsintva köszönt.
Elmélázva megbámul hisz hatalmas a terem,
Felém indul, félszemmel sandítva figyelem.
Ahogy megáll kezét nyújtja félszegen,
tört angolján cigit kér, részegen.
Kezébe az előző útról elcsórt műanyag talpaspohár,
melyben a légikisasszony hazai alkoholt felszolgált.
Telepohár Tokaji aszúját nevetve kortyolja,
zsebembe nyúlva cigit adok, nézem…hegyes a pólója.
Közben rágyújtok magam is, hessegetem vad fantáziám,
elmerengve mindeközben képzeletem suttogó hangján.
Ördögi mosoly arcomon, szándékom nem rejtve,
a gyújtót felé nyújtom, a szitut megmentve.
Újra színész lehetek, vad vágyaim felébresztve,
Ő köszönet félét rebeg, mit sem sejtve.
Ügyet sem vetek közönségem hangos tapsviharára,
füttykoncertjére vagy ritmusos tapsolására,
rábízom magam – önmagam élettapasztalatára,
mint ahogyan a tiszavirág felkészül nászára.
Átölelem a részeg ismeretlen orosz lányt,
miközben a kijárat felé szaporázva indulnánk,
a biztonságiak a füstöt már messziről kiszúrták.
A forgóajtón átperdülve kezem lecsúszik tomporán,
perzselő újaim begyével meztelen derekán,
érzem, nem fog kelleni ide semmilyen nyelvtudomány.
Sima, puha bőre a forróságtól szinte serceg,
azt hiszi király vagyok de én csak egy herceg.
Rám néz, pupillája hatalmas jelentésátvitel,
barna szemén vadítóan kék kontaktlencsét visel.
Mosolyog, bár érzem, nem teljesen őszinte,
inkább csak az alkohol hatása, vagy a sminkjét elkente.
Mindegy, fenekébe markolok, ha már így alakult,
és magamhoz húzom, érezve a Malbit és az aszút.
Kesernyésen fanyar-édes illata elkábít,
most már eldöntve, semmi se – nem számít.
A lépcsőn leérve a reptér üveg homlokzatának dől,
és int csatlakozzam hozzá – mintha inni akarna véremből.
Lábai kis terpeszben állnak, hívogatnak, s kezem már tettre kész,
nem maradt el a sóhajtva nyögdécselő meglepetés.
Újaim finoman játszanak, ágyéka forró és nedves,
arcán az eltorzult mosoly, még mindig kedves,
lassan itt a vége, sóhaja egyre mélyebb,
végül beleremeg az üvegfal, most annyi a kéjnek.
Lopva nézek körül, de nem látta senki,
most én következem, cipzáram letolva – átadom neki.
Háttal az üvegnek, cigaretta füstömet tüdőzöm,
közben szájával kényeztet, nem hagy petyhűdnöm.
Kérdezi: Your seed is gluten-free ?
Yes Darling, my Love is gluten-free.
Zsebkendővel arcát törli, miközben csikkemet pöckölöm,
közben szeme se rebben, pedig maradék aszúját hörpölöm.
Zihált fejjel érünk vissza a már elfogyó sorba,
a monitoron nagybetűkkel: a csekkolás megnyitva,
egymásra nézünk, mosolygunk, lelkünk teljesen tiszta,
Ő elindul jobbra, nekem pedig irány Barcelona.
(2016.08.11-12)
