Még érzem
…
Még érzem határaim,
bőröm sziluettje alá –
szakrális mivoltom rejtve,
még érzem határaim,
ahogy boncolgatom –
KI-vagyiságom fejtve,
még érzem határaim,
amik keretet adnak,
mint borító a könyvnek,
még érzem határaim,
amiket harsányan
tördel fel a csönded.
Még érzem határaim,
ahogy a mindenért,
feladnám az elvem,
még érzem határaim,
mikor dúdolva dallamod,
elharapom nyelvem,
még érzem határaim,
mint könnycseppben
csorduló polaritást,
még érzem határaim,
mint eseményhorizont szélébe
kapaszkodó – realitást.
Még érzem határaim,
bár lassan, mint felhőtánc
az égen, elmosódnak: – határtalanul.
(2021.08.22)
Kép forrása: saját
