Összeomló algoritmus
…
Ma már mindenkiről,
szinte minden adatot
számon tartanak,
kivel- és mit beszélünk –
és csak annyit mondanak:
„Nincs új, a nap alatt!”
Bejelentkezés.
Így volt ez régen is,
és így ment ez máskor,
hiába is szeretnénk,
hogy beköszöntsön
egy más kor,
hol nem gyűjtik
fájlokba, mit eszünk
mit iszunk,
mikor és merre járunk
vagy éppen, kinek a lábán taposunk.
„Jobb lesz, ha megszokod,
mert ez ma a normális”-
nem tudom kinek,
mert létezésük, számunkra,
inkább csak formális.
Azt sem tudom miért számít,
hogy oltott vagy-e,
vagy oltatlan,
mintha egy rendszer gyilkosa lennél
pedig belül érzni lehet,
hogy leginkább: ártatlan.
Megszegve esküjét –
az orvos már nem kezel,
ha túl vagy a „hetvenen”
nem vagy más, mint társadalmi teher.
A propaganda mást mond,
és mind hiszi, ki nem látja,
leginkább akkor
mikor hirtelen nagy lesz
rászabott kabátja.
Ma éppen kerestem „szavaim”,
a telefonom az asztal lapján
a mesterséges intelligencia
összerakott valamit
az elhangzó kérdéseim kapcsán.
Ennyi erővel gyűjthetnék álmaink,
egy rózsaszín malac perselybe,
vagy rögtön inkább az ÍKúnkat
azokba a mindentudó fejekbe.
És vajon mikor?
Mikor lesz elég abból,
ami én vagyok?
Újra fogják netán írni a szoftverem,
ha egyszer csak meghalok?
Ha meg nem, akkor meg minek
a sok terrabájtnyi adat rólam?
Közhelyes,
közhasznú,
de nekem nem „köszpénzes” a sóhaj.
Kijelentkezés.
Lehet, másnak csak
szkepticizmus,
de lassan elkopik e régi algoritmus,
s már nem gazdagszik könnyen,
ki öt forintért megenné székletét,
és vigaszt kap majd mindaz,
ki szívét kitárva élte le életét.
…
(2022.02.08)
Kép forrása: Pixabay
