Szilánkok

…

Lábam alatt porzik az út
mellettem, előttem,
mögöttem, ha nézek hátra,
vissza-vissza bújva alaktalan önmagába,
nyomtalan nyomomban
kerge szellő fut.

Semmitmondó érzésekkel festett,
szilánkjaira tört valóságom,
mint álmodó egy álmatlan álomban –
kapaszkodóért nyúl felém,
groteszk, görcsös akarását
elengedem, amúgy sem érteném.

Szótlan szememben,
mint boldog melankóliába sorvadó
örömtánc, örvénylik a fény,
ami talán – mindannyiunknak,
erre a maradék kis időre –
még felkavarja ezt a kib@szott világot.
…

(2023.07.02)
Kép forrása: Pixabay