szőnyeg szélén
…
Behívat az okos főnök.
Kérdem, már megint mi van?
A pénz beszél helyette,
hát a f@szom ki van.
Becsületét réges-rég feledte,
üres szájjal csaholva ugat,
hazugsággal átszőtt ötlete,
nem éppen a jövő felé mutat.
Zsebpénzét „okosban” beszedte,
ami eddig jó volt, mind tönkretette,
örömteli nála a gazdasági jólét,
tegyem el helyette inkább én a lóvét?
De hidd el, ha mondja,
a szar is jó lesz neked helyette,
a sok hülye seggnyaló
meg mindezt megette.
Már nem üresen tátog csapzott szája,
a jobbnál jobb ideológiákat hozzá gyártja.
A kockát kilencven fokkal elforgatni,
ezt teljesen komolyan gondolja,
így kínálva új perspektívát,
de ezzel csak az imázsát rombolja.
Önmagából kikelve továbbra is ugat,
épp a legjobb megoldás után kutat,
középső ujjam immár felfelé mutat,
bőröm már így is a GDP-n nyuvad.
Tudatja, ő a főnök, bármikor kib@szhat velem,
dolgozzak addig, míg ki nem lóg a belem,
ha nem állok be a sorba, elmehetek,
befogott szájjal, akár még jó fej is lehetek.
…
(2016.11.18)
