ÜRES MEDENCE

…
Egy uszodában voltam,
ragyogó napsütésben,
volt egy hatalmas medence,
de üres volt a fényben.

Nem volt benne csepp víz,
csak fehér csempe látszott,
medence szélén ültek,
a sok ember csak fázott.

Csak ültek és beszéltek,
vagy olvastak valamit,
mint szokás az uszodában
vagy mintha várnánk valakit.

Odaléptem a széléhez,
kékeszöld ruhámban,
felvettem a búvár maszkot,
és szépen, besétáltam.

A közepéig mentem,
s lefeküdtem napozni,
kíváncsi vagyok az élet,
ebből mit fog majd kihozni.

Behunytam hát szemeim
és élveztem a napsütést,
egyszer csak hangokat hallok,
sok apró kis rezdülést.

Kinyitottam szemeim,
és láss hatalmas csodát
minden ember tapsolni kezd,
az összes, ki engem körbeállt.

Mint egy koncertnek a végén,
oly hangos volt az ütem,
ha visszagondolok, ma is
visszhangozza fülem.

Megnyugodtak lassan,
végül körém telepedtek,
folytatták a beszélgetést,
immár ők is melegedtek.
…

(2018.10.11)